**BULÁNYI GYÖRGY** (1919. január 9.-2010. június 6.) magyar-német szakos tanár, diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte, 1943-ban szentelték pappá a piarista rend tagjaként. 1945-től a debreceni piarista gimnázium tanáraként szervezett és vezetett kisközösségeket. Neve egybeforrt a magyarországi kisközösségi (bázisközösségi) mozgalommal.

Tevékenységéért (“illegális államellenes szervezkedés”) 1952-ben a Rákosi-rendszer életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte. A börtönből 1960-ban amnesztiával szabadult, ezután szállítómunkásként kereste kenyerét, s mellette kitartóan dolgozott alapművén, mellyel a ‘60-as évek végére készült el. Munkájának címe: Keressétek az Isten Országát! (KIO). Ez a szamizdatban hat kötetben terjesztett mû az evangéliumokban Jézus ajkára adott mondatok biblikus teológiai szintézisére épül, melyből az egy csúcsértékes Szeretet-istenkép kristályosodik ki. P. Bulányi a pártállami diktatúra és üldözés ellenére is újra kezdett kisközösségeket gyűjteni. Az általa vezetett (“egybeszeretett”), a jézusi üzenet lényegét keresõ és azt megvalósítani akaró bázisközösségek eszmeiségét meghatározta a jézusi örökség istenképe, és az ebbõl kikövetkeztetett etika: lét-, magatartás- és sorsazonosság Jézussal (ld. KIO).

Bulányi atya a kommunista diktatúra által elsorvasztani akart katolikus hit és gyakorlat megtartásának szándékával hívta életre a Bokor-mozgalmat, s egy olyan egyház megvalósulásáról álmodott, mely alulról szerveződő bázisközösségekből áll (ld. Egyházrend). A pártállamnak ezzel ellentétes céljai voltak: a mozgalom életterének beszűkítése, elszigetelése más testvér-szerveződésektõl, s mielõbbi megszűnése. A katonai szolgálat Bokorból induló megtagadása elégséges indoknak bizonyult a nyílt üldözésre.

A magyarországi egyházi vezetőkre gyakorolt állami nyomás hatására a püspöki kar 1982-ben elítélte P. Bulányi tanait, eltiltotta õt a nyilvános misézéstől, kifogásolt tanait pedig a Hittani Kongregációhoz terjesztette fel. A Kongregáció prefektusa, Joseph Ratzinger bíboros (XVI. Benedek pápa) 1986. január 31-én levélben felszólította P. Bulányit, hogy vonja vissza tanításait (ld. Nagypénteki levél). Az eretnekség vádja alól P. Bulányi mentesül, ha aláírja a Ratzinger bíborostól a II. vatikáni zsinat dokumentumaiból összeállított, tizenkét pontos listát. P. Bulányi aláírta ezt a listát, és kérte, hogy egy tizenharmadik, ugyancsak a zsinati dokumentumokból származó, szövegrésszel kiegészíthesse azt: “csak a lelkiismeretének tartozik engedelmességgel”. A prefektus így nem tekintette aláírtnak a dokumentumot, szerinte a kiegészítés viszonylagossá tette az állásfoglalást. A kompromisszum az egyházi büntetés 16. évében született meg: Bulányi páter kiegészítése a negyedik pont részeként bekerült a dokumentumba, amelyet ő így is aláírt. A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1997. szeptember 19-én tájékoztatta a nyilvánosságot arról, hogy “megszűntek a … korábban hozott korlátozó intézkedések”.

Nem szűntek meg: ma, közel tíz esztendő után is, csak a plébánostól meg nem hirdetett miséket mondhat vasárnaponként egy városszéli kápolnában. Államunk a rendszerváltozás után bocsánatot kért tőle, nyugdíját a törvényes előírások alapján rendezte. Egyháza vezetői nem kértek bocsánatot tőle, életútját az egyházba integrálhatatlannak tekintik.

(2007)