Lélekváró - 2014 - 02
A Lélekváró elmélkedések sok-sok testvér gondolatait fûzik csokorba az ország különbözõ tájairól hamvazószerdától Szentháromság vasárnapjáig.
A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
2014. március 9. - Nagyböjt 1. vasárnapja
Mt 4,1-11 - Az emberi Jézus
“Gondolkodom, tehát vagyok” - hirdeti a filozófus Descartes. Vagyis az emberi létezés alapvetõ tulajdonsága az ismeretszerzés mellett a kételkedés, a választási és döntési képesség. A vallás nyelvén ez a megkísértettség, amely megszemélyesítve a sátán mûve. Ebbõl Jézus is részt vállalt emberré levésével. Arról nem írnak az evangélisták, hogy nyilvános fellépése elõtt milyen kísértések érték. Ám Lukács megjegyzi, hogy a mostani próbatétele után csak egy idõre hagyta el a vádló = szétdobáló = sátán (vö. Lk 4,13). Azaz nem szûnt meg gondolkodni, kételkedni, döntéseket hozni, még akkor sem, amikor biztos volt útjában. Amikor Péter apostola szembeszállt vele szenvedés bejelentése okán, megkapta tõle a “sátán” minõsítést, mert nem Isten tervei szerint gondolkodott (vö. Mt 16,23).
Jézus 40 napos böjtje végén történõ megkísértésének szemléletes bemutatása azt a szellemi küzdelmet ábrázolja, mely küldetése végrehajtásának lehetséges módjairól szól. Jézus Atyjával megbeszélt célja Izrael népének, majd apostolai révén az egész világ Isten Országává alakítása volt.
Hogyan lehet ekkora közösséget létrehozni? Gondolatvilágában nyilván felmerült a korabeli világi, királyi-császári minta. A római birodalom urainak alapelve a “kenyeret és cirkuszt” adás volt.
Kézenfekvõ megoldásnak tûnt az éhség ellen a test táplálása, akár a kövek kenyérré változtatásával is. Õ azonban fontosabbnak tartotta a lélek táplálását Isten akaratának tanításával. Döntésének helyességét igazolta a kenyérszaporítás kockázatos csodája, amely után a jóllakottak királyukká akarták kiáltani.
A cirkuszt egy bibliai zsoltáridézet is alátámasztotta. Vakmerõ látványos tettével tapsot és csodálatot kiváltott volna ugyan, de követõkre nem számíthatott. Isten elgondolásával szembeni próbatételnek élte meg ezt a lehetõséget. Késõbbi számos csodája ellenére sem álltak ki mellette Pilátus elõtt. A hatalomtól való félelmükben Barabást választották!
A római világ országait, népeit a légiók megfélemlítõ hadereje tartotta össze. Jézus nem borult le az erõszak elõtt, hiszen a szeretet Istenét imádta és szolgálta. Elûzte a sátáni gondolatokat, és méltán részesült Isten angyalainak szellemi szolgálatában. Így adott példát és lelki erõt a szeretet isteni útján járásra, és más utak kísértésének elutasítására.
[Várnai László, Balatonboglár]
“Akkor otthagyta Õt a Szétdobáló; és íme küldöttek (angyalok) érkeztek hozzá, s felszolgáltak neki.” (Mt 4,11)
- Mitõl, kitõl tartom távol magam?
- Kit, mit szolgál az életem?
- Meddig érdemes engem kísérteni?
[Angel]
2014. március 10. hétfõ
Lev 19,1-2. 11-18; Mt 25,31-46
Az utolsó ítéletrõl
Egyik mesében olvastam, hogy egy öreg apónak Isten megígéri, hogy szenteste meglátogatja. Az öreg ember nagyon várja, de egy kolduson és egy kis gyermeken kívül nem megy be hozzá senki. Mikor megkérdezte Istent, hogy miért nem jött el hozzá, kedves mosollyal azt felelte: “mindkét látogatód én voltam.”
Ahogyan a történetben szereplõ bácsika, úgy mi sem ismerjük fel egymásban az Urat. Fõleg nem a piszkos, bûzõs kéregetõben, a bûnözõben, a házsártos anyósban, vagy a veszekedõs, mogorva szomszédban. Na és hittestvérünkben? Házastársunkban? Nehezen kezelhetõ gyerekünkben? Bennük észrevesszük a ránk szoruló Ember Fiát? Miért, hát ránk szorul, kérdezhetnék sokan.
Igen, Isten kiszolgáltatottan érkezett a Földre és önként mondott le hatalmáról. Irgalmat akarok és nem ítéletet, mondja tanítványainak több helyen. (Máté 5,7 és Máté 12,7)
Jézus egyértelmûen azonosítja magát a szenvedõvel, a rászorulóval. A kosokat sem különlegesen gonoszságért ítéli el az Úr, hanem a nem cselekvésért, a közömbösségért.
Tudsz-e cselekvõ könyörületet nyújtani a környezetedben lévõ rászorulónak?
Manapság egyre több a katasztrófa turista. Aki szeret borzongva szörnyülködni, logó kézzel bámészkodni, meg nem mozdulna, legfeljebb a mobilja után kap, hogy fotózhasson.
Árvíz idején sokan segítettek, jó volt látni az összefogást, bár jócskán maradtak nem cselekvõk is…
A napokban egyetlen ember futott oda tevõleges segítséggel egy meztelen haldoklóhoz. A bámészkodók gyûrûjében késõbb is csak egy néni akadt, aki segítõ szándékkal lépett oda.
A hétköznapokban mit kér tõlünk ez a bibliai rész?
Nekem azt mondja: ne csak nézz, láss is. Vedd észre, mélyre hatoló, irgalmas tekinteteddel a rászorulóban az embert. Azt az embert, aki szintén Istenhordozónak született, tehát ott van benne is. Nem a te feladatot firtatni, miért rászoruló, miért nem tesz ellene. A te feladatod, hogy irgalmas légy. Hiszen az igazságnál fontosabbnak kell lennie a könyörületnek, a szeretetnek. Adj idõt, figyelmet a másiknak. Mind a kettõ nagy kincs! Adakozzunk belõle!
Persze csak akkor tudunk adni, ha nekünk is van.
Van?
[Kálmán Márta, Budapest]
2014. március 11. kedd
Iz 55,10-11; Mt 6,7-15
“Mi Atyánk … ne vigyél minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól.” (Mt 6,12)
Jézus ajánlott imádsága inkább minta, mint megkövült szöveg. Szinte hétköznapi módon beszél Jézus és mintegy mintaként mondja a tanítványoknak, hogy valami ilyenfélére gondolt imádság alatt. A Miatyánk stílusa igen messze van az Egyház két évezredes gyakorlatától, nincs benne semmiféle barokkos túlzás, nem egy giccses szófûzés, hanem egy egyszerû szerkezetû, egyszerû hétköznapi gondolatokat tartalmazó szöveg. Szinte minden szavával könnyû egyet érteni, egy ember erre a dolgokra vágyik: az Isten legyen, hogy az Isten jó akaratú legyen, hogy legyen kenyerünk, hogy legyen az Isten elnézõ, megbocsátó az esetleges hibáinkkal szemben. Másrészt az emberi együttélés méltányos és alapvetõ szabályát is kifejezi: az ellenünk vétkezõ embertársunknak készen kell lennünk megbocsátanunk.
Talán csak egy zavaró mondat van benne “…. ne vigyél minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól”. Ezzel hosszú ideig nem tudtam mit kezdeni, miért volna szándéka Istennek az, hogy kísértésbe vigyen, és miért kell kérni, hogy ezt ne tegye velünk. Aztán eszembe jutottak az esküvõmön mondott “eskü” szavaink, mert mi nem mondtunk esküt, hanem egy olyan szófordulatot használtunk: segítsen minket abban az Isten, hogy… Lehetségesnek gondolom, hogy itt is arról van szó, hogy segítsen minket abban az Isten, hogy elkerülhessük a kísértéseket azáltal, hogy rá, az Õ küldetésére koncentrálunk.
Segíts, Istenem, minket abban, hogy tömören és lényegre látóan tudjunk fogalmazni imáinkban, életfeladatinkban, valamint, hogy szavunk legyen egyértelmû, mentes a túlzásoktól! Valamint segíts abban is, hogy jó válaszokat tudjunk adni a kísértés idején!
[Áts András, Budapest]
2014. március 12. szerda
Jón 3,1-10; Lk 11,29-32
Jónás próféta története a héber irodalomban ismert volt.
Máté magyarázza is a jelet: “Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel.” Nyilván való, hogy ez akkor, ott nem hangzott illetve nem hangozhatott el, mert egyáltalán nem értette volna a hallgatóság, hogy Jézus mit akar evvel mondani. Máté ezt a magyarázatot a feltámadás fényébe adta Jézus szájába.
Jézus párhuzamot von Jónás és személye között. Elkeserítõ eredményre jut. A niniveik hallgattak Jónásra és bûnbánatot tartottak. Jézus korába még keresztelõ János felhívására is hajlandóak voltak az emberek bûnbánatot tartani és megkeresztelkedni. Jézus azonban nem tapasztalja a metanoiát.
Nem értik Isten Országának örömhírét, nem is akarják meghallani: evilági dolgokkal vannak elfoglalva, ezektõl várják a boldogságot. Önmagunk megváltoztatása fáradságos és áldozatokkal járó feladat, inkább változzanak meg mások, legyen egy Messiás - erõs, hatalmas - aki mindent elintéz helyettünk. Csak mutassa már azt a jelet, hogy ne potyára hallgassuk és járjunk utána.
Miért rossz, “gonosz” az a nemzedék, amely csodajelet követel a prófétától felhatalmazásának bizonyítékául?
Azért, mert ha valaki megtérésre, életalakításunk megjobbítására szólít fel, akkor legfeljebb azt szabad megkérdezni: “Helyes-e, Isten akarata-e, amit ez itt mond?” - s ha igen, akkor követni kell a szavát. De a lelkiismerethez intézett felhívás elõl azáltal kitérni hogy “Elõbb igazold csodával,hogy Isten szól belõled!” - ez kétségtelenül rossz (“gonosz”) viselkedés. Az effajta “megvizsgálás” ugyanis a megtérés elutasításának szándékából fakad.
Jézus maga volt a jel az akkori zsidóság számára. Az igazi, tiszta isteni jel, a szeretõ Atyáról tanúságot tevõ, s mégis csak kevesen hittek neki, és követték õt.
A mai ember is jelre vár, közben pedig bezárkózik, becsukja a szemét, szívét. Akarjuk a jeleket, de nem ismerjük fel, elmegyünk mellette. A világ más-más, távoli helyein keressük, közben a közelünkben történõkre nincs szemünk. Jeleket akarunk, de csak olyat, ami egybecseng vágyainkkal, nem pedig olyat, ami kizökkent csendes lustálkodásunkból. Jöhet bárki jelként, ha nem azt mondja, ami nekünk tetszik. Vannak tiszta jelek, csak mi belemagyarázunk minden egyebet, vagy teljesen félremagyarázzuk. Észre kell vennünk a hétköznapi élet apró jeleit, meg kell tanulnunk vágyni az után, ami már a miénk, amit az Isten már nekünk adott!
Bûnös a nemzedékünk? Igen!
Van-e Jónás-jelünk? Bõven! Nyitott szem és fül biztos kell hozzá.
Jézusom! Mennyivel jobb lenne, ha Isten megbízatásának szabotálásáért tengerbe-dobás járna.
A hideg víz, a veszélyhelyzet talán elõbb tettekre indítana. A csöndes, szeretõ Isten csak nézi és felkínálja a lehetõséget nap, mint nap a cselekvésre, de mi helyette azt mondjuk: de vagy majd. Két nagyon veszélyes szó. Az esti lelkiismeret vizsgálatnál visszagondolhatnánk, hogy a mai napon ezt hányszor mondtuk ki. Mind a kettõ arra szolgál, hogy halogassunk. S ne legyen dolgunk Isten ügyében.
Add Uram, hogy meglássam, és tanuljak a jelekbõl, hogy aztán Szentlelked segítségével jellé válhassak magam is.
[Benéné F. Éva, Budapest]
2014. március 13. csütörtök
Eszt 14,1.3-5.12-14; Mt 7,7-12
Érdekes idõpont egybeesés, hogy a zsidó vallásban ma ünneplik a Purimot, mely a zsidók örömünnepe, hogy Eszter bátorsága megmentette a népét a perzsa király miniszterének, Hámánnak ármánykodásától azáltal, hogy felfedte a király elõtt azt, hogy az õ életére is törnek. És mindezt - bár ellenségeik voltak a perzsák - ellenszolgáltatás igénye nélkül tette. A király Eszter önzetlensége és bátorsága láttán szabadságot adott a zsidóknak. Esztert a nemzeti, faji elfogultságon felülemelkedõ emberi gesztusa tette az Ószövetség egyik legnagyobb nõ alakjává. Az élet határhelyzeteiben az élet mellett kell dönteni, még akkor is, hogyha ezer okunk van rá, hogy ne így tegyünk. Így kell tennünk, legyen az egy megfogant élet, legyen az ellenségnek kikiáltott felebarátunk vagy legyen ez egy elesett, már “gazdasági hasznot nem hozó” idõs ember, fogyatékkal élõ vagy hajléktalan. El a kezekkel Taigetosztól!
Jézus is ezt a magatartást állítja elénk. Kérjetek és kaptok - mondja a tanítványoknak, amit nyugodtan általánosíthatunk és lefordíthatunk a megértett szeretet nyelvére: Ha kérnek tõletek, adjatok! Azért, mert Isten is ilyen. Nem a mennyország miatt, vagy valami ítélettõl való félelemtõl. Azért, mert ez a helyes mûködésetek, és ahogy Isten önmagában teljesen boldog, ti is így lehettek teljesen boldogok. Amikor igazán azok vagytok, akiknek Isten álmodott benneteket. Az ember teremtmény, és tudjuk, tapasztaljuk, messze van Istentõl. Mondhatni azt is egy szakadék választja el.
A vallások nagy igyekezete az, hogy ezt a szakadékot kitöltsék, csökkentsék. A szakadék, ha mély is, de van rajta híd. Ez a híd az Atya átölelõ karja, a tékozló fiú apjának hívó, átölelõ szeretete. Jézus örömüzenete éppen az, hogy a szakadék felett van híd és mindig is volt, csak homályosan láttátok és nem akartátok, mertétek észrevenni. Annyira, hogy ma sem merjük. Ilyen egyszerû lenne az egész Isten és ember között. Hiszen Isten haragszik! Túl egyszerû ez az egész. No, be is indult a teológiai gépezet, hogy ezt a “hidat” ha már Jézus tanítását nem lehetett letagadni helyettesítsük be valamivel. Valami olyan tanult, értelmiségi dologgal. Hamar megtalálták. A híd nem az Atya átölelõ karja, hanem Krisztus keresztje. Azon keresztül lehet átmenni, fõleg ha lefizeted a hídpénzt. És helyreáll a teológia rendje. A zsidók és nem zsidók számára egyaránt.
A hídpénz meg már messze elszakad a jelen evangéliumi részlet mondanivalójától. A megváltás teológiája kiütötte a hegyi beszéd szellemét. Ami nagyon egyszerû: jónak kell lenni. Mert jónak lenni jó! Kevésbé fárasztó bármi másnál. És belõle élet fakad. Taigetosz helyett babák születnek, nem háborúzunk és a “felesleges” emberek beilleszkednek egy közösség életébe. Mindennek és mindenkinek helye van az élet asztalánál.
[Garay András, Dunakeszi]
2014. március 14. péntek
Ez 18,21-28; Mt 5,20-26
Várom a Lelket - ma, itt. Várom? Olvasom Ezékiel próféta és Jézus tanítását. Ezékiel a 700 évvel korábbi Mózes tanítás gyakorlatát pontosítja: már nem a nép létrejötte és megmaradása az elsõ - “az atyák vétkét még a fiúk fiaiban is megbosszulom” -, hanem az egyedi lélek létrejötte és megerõsödése: “…mert minden lélek az enyém: az apák lelke is, meg a fiúk lelke is az enyém. Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik” (Ezé 18,4). “Hiszen nem kívánom én a bûnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.” (Ezé 18,23) Tanításában az ember már felelõs a saját lelke kialakulásáért: a megtéréséért, vagyis valósága látásáért.
És eltelik megint 700 év és eljön Jézus. Õ azt tanítja, hogy: “Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában…”. Tehát nem változtat, hanem ismét, újra és újra pontosítja a lassan eltérülõ gyakorlatot: “Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába. Õ már látja a lelket az egyénben mûködni és mûködése gyakorlatának akadályait is. Ezért a hangsúlyt áthelyezi arra, ami akadályozza a lélek szabad mozgását: “Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj. Bizony mondom néked: ki nem jössz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig” - vagyis ne ragadj bele abba, ami megakadályozhatja a lélek szabad mozgását. Ha nem így teszel, bizony be maradsz zárva önmagad igazsága szûk kis börtönébe és ki nem jössz, amíg le nem bontottad börtönödet, ami te magad vagy: hiszen te vagy a rab, a börtön és a börtönõr is - Ezékiel szavaival: amíg vétkezel. Fizetned kell: önmagaddal!
És ismét eltelt 2000 év és egy vesszõcske sem veszett el a tanításból, hiszen itt van ma is mindez az ember világában: az atyák tanítása száll tovább a fiúkra; ma is halott - az én Uram, az Úr számára - a vétekben élõ lélek; ma is élõ a saját igazságomba, ítéletembe beleragadás.
Várom a Lelket - ma, itt. Nem az atyák elmélkedését, nem a próféták tanítását várom, hanem az élõ, megvilágosító lélek ismeretlen és közvetlen tanítását a belsõ csöndbõl. A belsõ csendbõl, mert csak ekkor van bennem egységben az “én népem”, csak ebben az egységben érhet el a lélek és láthatom meg önmagam valóságát, és csak ekkor mûködhet szabadon a világban is “az én Uram, az Úr” akarata szerint. Eljön? Eljön újra? Hogy tudna szállást venni nálam? És hogy nyilvánul meg a világban - ma, itt?
[Farkas István, Budapest]
2014. március 15. szombat
Mtörv 26,16-19; Mt 5,43-48
“Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.” (Mt.5,44)
Jézus fellépése elõtt a törvény ezt mondta: Szeresd felebarátodat, és gyûlöld ellenségedet.
Ezt Jézus így értékeli: Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedõk is?
Jézus a Szentháromság világából érkezett, ahol a Mennyei Atyához kell igazodni, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esõt ad igazaknak és hamisaknak.
Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.
Ez nagyon nagy váltás. A Jézust követõnek el kell jutni az ellenség gyûlöletétõl az ellenség szeretetéig. Ez nem tanács, hanem parancs kibúvó nélkül.
Mit jelent ez a gyakorlatban Jézusnál? Például az Õt keresztre feszítõkre tudja mondani: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek.
Mit jelent ez egy jó szándékú Jézust követõ ember esetén? Az Isten népéhez tartozó nem engedheti meg magának a vele szemben ellenségesen viselkedõvel szembeni ellenséges viselkedést. Jót kell tenni azokkal is, akik nekünk rosszat tesznek, akik minket gyaláznak, akik tulajdonunkat elveszik, akik a kölcsönt nem adják vissza, akik szóban vagy fizikailag bántanak minket, …A jót tevés minimuma, hogy a rosszra nem válaszolunk rosszal.
Kivétel nélkül minden embert szeretnünk kell. Ennek a teljesítése nem egyszerû feladat. Soha nem szabad feladnunk a tökéletesség irányába történõ igyekezetünket.
A szeretetnek mindannyiunk életében vannak és lehetnek fokozatai: házastársi, rokoni, baráti, testvéri, … ellenséggel szembeni. Az utolsó, a leggyengébb szeretettel jellemzett fokozat sem jelentheti a rosszra adott rossz viszonyulást. A megvalósítás nehézségeinek leküzdéséhez sokat segíthet az ima (imádkozzatok azokért, akik üldöznek/bántanak titeket) és a problémánk testvéreinkkel való megosztása, átbeszélése.
Nekünk nem lehetnek ellenségeink, azt viszont nehezen tudjuk kizárni, hogy esetleg mi válunk valaki(k) ellenségévé, például elveink melletti határozott kiállásunk következményeként. A türelmes magatartás, az erõszak nélküli viselkedés jelentheti ilyen esetben az ellenség szeretését. A mai (március 15.) évforduló is ilyen határok betartása mellett lehet ünnep számunkra.
[Kaszap István, Pécel]
2014. március 16. - Nagyböjt 2. vasárnapja
Mt 17,1-9 - Az isteni Jézus
Napjaink szépségkultuszának varázsszava a kisugárzás. A szépségversenyeken megmérettetõk a testi adottságokon túl az intellektusukkal és a lelki harmóniájukkal nyerhetik el az elsõ helyet. A külsõ és belsõ megelégedettség összhangja teremti meg a jó és vonzó kisugárzást. A pozitív gondolkodás és az empátia mellett a szeretet adása teljesíti ki az embert. Vagyis “értsük meg a másik embert, és sugározzunk feléje szeretetet. A szeretet a legnagyobb erõ az univerzumban, ugyanis erre születtünk. Segítsünk másokon! Minél többet segítünk, annál többet kapunk majd vissza az életben. Persze az adás öröméért segítsünk, ne azért, hogy visszakapjuk” (internet-cikk a kisugárzásról).
A kisugárzást az aura biztosítja, amely a fizikai testet körülölelõ energiamezõ. Ezt szabad szemmel nem látható, de érzékelhetõ fénygyûrûk alkotják. A legkülsõbb, a legfinomabb rétege az isteni test.
A mindent megérteni és megmagyarázni akaró modern emberhez talán ilyen tudományosnak tûnõ nyelven lehet közel hozni Jézus színeváltozását. Hiszen a hegyen történõ átváltozása: sugárzó arca és ragyogó ruhája - három tanítványa számára - istenségének megnyilvánulása volt. A fényes felhõ az Ószövetségen felnõtt hívõknek az Egy Isten közelségét jelentette. Imádságában Jézus ebbe a mennyei fénybe öltözött, és szeretett Fiának nevezte õt a Mennyei Atya szózata. Mózes és Illés megjelenése pedig arról tesz bizonyságot, hogy az imádkozónak a szellemvilág is átjárhatóvá lesz. Az imádkozó Jézus istentapasztalatának kisugárzása örömmel és félelemmel töltötte el tanítványait. Azzal a jó érzéssel, hogy a mennyei világ részesei lehetnek, ahol szeretnének örökre lakni. Ugyanakkor Jézus isteni nagysága mellett a saját emberi kicsiségük tudata félemlíti meg õket. Jézus megérintõ gesztusa és bátorító hangja gyógyító szeretetenergiaként sugárzik rájuk, és visszahelyezi övéit az isteni való világból az emberi szenvedés és mulandóság világába. Az örök isteni szeretet megtapasztalása, mint életük végsõ célja maradhatna meg bennük, ha így tudnának imádkozni, és adna erõt Jézus követéséhez, ha elfogadnák szenvedésének tényét. A halálon gyõztes Krisztusban való hitük növeli majd fel Pétert és társait az isteni Jézus megvallására.
Hol tartok az istentapasztalat útján? Vannak mestereim, akiknek fényében jó megfürödnöm? Szívesen tartózkodnak környezetemben embertársaim?
[Várnai László, Balatonboglár]
“Ennek hallatára azután a tanítványok arcra borultak, mert nagyon megrémültek.” (Mt 17,6)
- Mi szokott megrémíteni?
- Mennyire hagyom bátorítani magam?
- Mennyire próbálom bátorítani azt aki rászorul?
[Angel]
