Vasárnapi elmélkedés - 2011. augusztus
Vasárnapi elmélkedések
A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
Augusztus 7. – Évközi 19. vasárnap
Mt 14,22-33 – Tekints Krisztusra, különben elmerülsz!
Máté evangélista háromszor is említi az erős ellenszelet. Nem véletlenül. Hiszen pénz, paripa, fegyver és politika nélkül indultak el az első keresztények, hogy teljesítsék megbízójuk küldetését. Egyedül az Igazságban bízva képviselték a Szeretet hatalmát. Az akkori államhatalom üldözéssel válaszolt az új közösség megjelenésére. A keresztények csak imádkoztak a császárért, de nem imádták, úgyhogy ez az új felekezet akkor ateistának számított. Az ősegyház kicsiny közösségét, mint valami kis hajócskát, hányták-vetették a történelem viharai, ez volt a komoly ellenszél. Felvetődhetett bennük a kérdés: Van-e jövőnk? Életünk hajója is ellenszélben megy. Jézus jelenléte biztonságot ad. Tudatosítanunk kell, hogy eszmeileg és magatartásunkban hozzá akarunk tartozni.
Péter apostol személyében ráismerhetünk a ma emberére. Figyelme elterelődik Jézusról, és inkább a veszélyes körülményekre figyel. Aki az egyre súlyosbodó körülményekre, a hitellenes erőkre irányítja figyelmét, elvesztheti a talajt lába alól, elvesztheti lelki erejét. Nap mint nap meg kell újítanunk Jézus Krisztusra irányuló figyelmünket. Látnunk kell életünk célját: vele akarunk lét-, magatartás- és sorsazonosságba kerülni.
E cél eltévesztésére ma nagy esély van. Oka az ideálok nélküli materializmus. Társadalmunk egyetlen ideált ismer: a termelés és fogyasztás ördögi körét. Termeljünk többet, hogy többet tudjunk fogyasztani! A főisten a gazdaság. Sokan hisznek benne. Elhiszik, hogy ragyogó jövőt biztosít. A materialista társadalom unalmat és gépies tevékenységet gyárt. Létrehozza az új kor új rabszolgáit, akik a multi cégek gyáraiban tizenkét órás műszakban, újkori hajcsárokkal a hátuk mögött, futószalag mellett gyártják sorozatban a termékeket a mindig újat habzsolni akaró fogyasztóknak. A termelés, a fogyasztás, a gazdaság főistene eltévesztetheti velünk a célt. Képes olyan ellenszelet csapni, amely leveszi tekintetünket a célról, Jézusról.
A mai evangélium felhívás a sokszor önelégült ember számára: Tekints Krisztusra, különben elmerülsz!
Áprily Lajos írja Menedék című versében:
S mikor völgyünkre tört az áradat,
S már hegy se volt, hogy mentő csúccsal intsen,
Egyetlenegy kőszikla megmaradt,
Egyetlen tornyos sziklaszál, az Isten.
[Gyűrű Ferenc, Egyed]
„Erre Péter így szólt: Uram, ha Te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen.” (Mt 14,28)
- Mennyire szeretek kísérletezgetni?
- Mi volt életem eddigi legveszélyesebb kísérlete?
- Mi szokott megállítani a kísérletekben?
[Angel]
Augusztus 14. – Évközi 20. vasárnap
Mt 15, 21-28 – Jézus mindenkit hív
Egy pogány asszony kéri Jézustól lánya gyógyulását. Mégpedig úgy, mint a gyerekek, szinte kikunyerálja Jézustól, mindenféle meghátrálás nélkül. Példátlan eset történik, mert Jézus alulmaradt ebben a vitában. Meghátrált. Szokatlan az is Jézustól, hogy az asszony első kérését szóra sem méltatta. Szokatlan még az is, hogy a pogányokat kutyákhoz hasonlítja. Jézustól nem ezt várnánk.
Máté evangélista saját korának teológiai problémáját dolgozta bele ebbe az elbeszélésbe. Éles szembenállás volt ugyanis a zsidóságból megtért és a pogányságból megtért keresztények között. A zsidókeresztények mereven elzárkóztak a pogányoktól. Ezt az elzárkózást jeleníti meg Máté evangélista Jézusnak a pogány asszony kérése iránti elzárkózásában. A zsidó-pogány ellentétet idézi a Jézus szájába adott hasonlat is, amely kiskutyához hasonlítja a pogány asszonyt. Ennek is megvolt a történeti valósága, mert a zsidók valóban kutyának nevezték a pogányokat.
Egy-egy vitás kérdés eldöntésében szívesen folyamodunk egy elismert emberi tekintély véleményéhez. Ezt tette Máté evangélista is. Máté szemében is, és a zsidókeresztények szemében is Jézus volt a legnagyobb tekintély, aki persze ekkor már nem élt a földön. Az evangélium írója azonban úgy fogalmazza meg a történetet, hogy érzékelteti, Jézus szándékában is benne volt a pogányok elfogadása. Földi működése során Jézus nem hagyta el Izrael földjét. Ezzel a pogány asszonnyal is a határvidéken, Tirusz és Szidon vidékén találkozott. Jézus „hatása” azonban túlnőtt Izrael keretein. Kinyílt a pogányok, a távollévők felé, és ott pozitív fogadtatásra talált.
A történet ma is ismétlődik. Jézus tanítása túlnő a hivatalos kereteken. Olyan egyetemes értékeket tanít, amelyek minden rangú emberre hatással kell, hogy legyenek. Az emberi közösség együttélése nem képzelhető el Jézus tanításának a megtartása nélkül. Elérhetővé, érthetővé kell tenni Jézus örömüzenetét. El kell felejteni a régi, idejétmúlt, kegyes szavakat, szófordulatokat, kifejezéseket. Ezek a ma élő embernek nem mondanak semmit sem. Elsősorban életpéldával kell nyomatékosítani Jézus üzenetét. Számos példa mutatja, hogy Jézus tanítása ma is átjárja a társadalmat. Gyümölcsöző tud lenni azoknál, akik hagyják, hogy a jézusi tanítás kovásza átjárja az életüket.
[Gyűrű Ferenc, Egyed]
„Jézus Tirusz és Szidon vidékére visszavonult.” (Mt15,21)
- Mennyire tudok visszavonulni?
- Milyen okból vonulok vissza?
- Milyen céllal vonulok vissza?
[Angel]
Augusztus 21. – Évközi 21. vasárnap
Mt 16,13-20 – Te kinek tartasz engem?
„Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Jézusról sok mindent mondtak kortársai: „Falánk, borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja” (Mt 11,19). Ördögtől megszállott (Mk 3,30). Rokonai azt mondták róla, hogy „elvesztette az eszét” (Mk 3,21). A zsidó főtanács istenkáromlónak titulálta (Mk 14,64). Pilátus előtt a császár ellenségének nevezték (vö. Jn 19,12). Kétezer év alatt számos új címet adtak Jézusnak: az egyik legjobb ember, humanista emberideál, tragikus hős, próféta, szegények szószólója, szocialista forradalmár, szupersztár.
„Hát ti kinek tartotok engem?” Jézus és Péter párbeszéde Fülöp Cezáreájának vidékén történt. Az evangélista nem véletlenül említi ezt a várost. A Genezáret-tótól 40 km-re lévő várost ugyanis Nagy Heródes fia, Fülöp tetrarcha építette Kr. e. 3-ban. Fülöp fejedelem Augustus római császárnak köszönhette a terület feletti uralmát. A császár, a caesar iránti tiszteletből ezért Cezáreának nevezte el. Ebben a városban állt Augustus temploma, amelyben a császárt istenként imádták. Ez az egész város a császárimádat szellemét jelenítette meg. Cezárea városa, és benne Augustus temploma azt sugallta, hogy égen és földön nincs más hatalom Augustus császárén kívül, akit uralkodóként, de istenként is tiszteltek. Ebben a császárt istenként imádó városban teszi fel a kérdést Jézus, kissé provokatív éllel is. Péter válasza ezen a helyen legalább olyan merész volt, mintha a kommunista diktatúra idején engedély nélkül kiállt volna a Batthyány-örökmécseshez szónokolni. „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia!” E válaszával szembeszállt a hivatalos római felfogással, amely szerint Augustus császár: isten.
Te kinek tartasz engem? Ez a harmadik kérdés már nem szerepel Jézus kérdései között. Következik azonban az előzőekből, hogy aki követni akarja őt, annak meg kell fogalmaznia saját magának, hogy számára kicsoda Jézus. Világunk Cezáreájában, ahol a politikai, a gazdasági és az információs hatalmat istenítik, újra elhangzik a provokatív kérdés: Te kiben hiszel, kit vagy mit tartasz életed legfőbb mozgatójának?
Dsida Jenő erdélyi költőnek nem tetszett a szobája falára akasztott kép Krisztus-ábrázolása. Nem így képzelte el Jézus Krisztust. Nem ilyen jóllakottnak, nem ilyen kékszeműnek, nem ilyen derűsnek, nem ilyen telt arcúnak. Elmélkedéseiből és az evangéliumokból egyszerűnek, szürkének, fáradtnak, hozzánk hasonlónak ismerte meg (Dsida Jenő: Krisztus).
Jézus című versében Gyurkovics Tibor így ír:
Jézus a szalmaszál / amibe kapaszkodunk / Jézus a szakadék / amibe lezuhanunk
Jézus a kötél / amit elengedünk / Jézus a remény / amivel emelkedünk
Jézus a hangszer / amivel megszólalunk / Jézus a zene / amit elhallgatunk
Jézus tenyér / amivel adakozunk / Jézus kenyér / amit elfogadunk
Jézus penge / ami megsebesít / Jézus gyenge / aki megerősít
Jézus hatalom / a végeken/ Jézusnak odaadom / az életem
Péter a végső választ fejjel lefelé adta. Ebből kiderül, hogy a kérdés kényelmetlen. S mégis válaszolnom kell.
[Gyűrű Ferenc, Egyed]
„…megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” (Mt16,13)
- Mennyire érdekel a sajátomon kívül a mások véleménye?
- Mennyire érdekel a kívül állok rólam alkotott véleménye?
- Mennyire vagyok tisztában önmagammal?
[Angel]
Augusztus 28. – Évközi 22. vasárnap
Mt 16,2-27 – Valósítsd meg a krisztusi embert!
Jézus a mai vasárnap evangéliumában olyan gyakorlati tanácsot ad az őt követőknek, amelyet nem szívesen hall meg a ma élő ember. Hiszen ma minden a kényelemről, a könnyű életről, a teljesítmény nélküli sikerről, a gyors gyarapodásról szól. Ez a krisztuskövető életre adott gyakorlati tanács pedig a következő: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem!”
Magunk megtagadása. Nem lehet öncélú. Annyit jelent ez, hogy figyelmen kívül hagyjuk saját törekvéseinket és igényeinket. Mindezt azért, hogy mások ügyét magunkévá tehessük.
Keresztfelvétel. Vállalni azokat a nehézségeket, megpróbáltatásokat, áldozatokat, fáradozásokat, amelyek Jézus Krisztus követésének a velejárói. Adott esetben háttérbe szorítjuk jogos érdekeinket mások érdekével szemben. A keresztviselés a mi életünkben azt jelenti, hogy tudni kell lemondani saját kényelmünkről, előnyünkről, az ügyért, Isten Országának a megvalósulásáért.
Jézus nyomába szegődni. Krisztus követése nem díszkíséretet jelent. Viselkedésének utánzását jelenti, kompromisszumok nélkül. Roger Schutz írja: „Jézust választani azt jelenti, hogy egyetlen úton járunk, és nem egyszerre kettőn. Aki egyszerre kívánná őt is követni és saját magát is, az olyan, mintha saját árnyéka után futna, az emberi tekintélyt, a társadalmi megbecsülést hajszolva.”
„Valósítsd meg önmagadat!” „Áldozd fel önmagadat!” – Jézus életvezetését követni egyrészt könnyű, mert ismert előttünk az élete. Másrészt nehéz, mert a mai fülnek jobban hangzik, hogy „valósítsd meg önmagadat”, mint az, hogy „áldozd fel önmagadat.” Hiányzik a krisztusi ember, a másokért élő ember. Sokszínű világunkban vannak humanisták és szociálisan érzékenyek, toleránsak és liberálisok, haladók és demokraták. Csak krisztusi emberből van kevés. Abból, amelyik nem magának akar kaparni, hanem másoknak. Sok a magának gyűjtő ember, és kevés a magát szétosztó ember. Röviden: kevés a krisztusi ember.
Jézus programja nem az önmegvalósítás volt, hanem Isten országának a megvalósítása. Várja, hogy kövessük az ő életvezetését. Igaz, ez áldozat, fáradság és nehézségek vállalását jelenti, de ez ad távlatot ebben az életben, és majd Isten közelségében is, ahogy Juhász Gyula írja Béke című versében:
És minden bánat lassan béke lesz,
És mindenik gyötrődés győzelem,
S a kínok kínja, mely vérig sebez,
Segít túllátni a szűk életen.
Testvéreim: a boldogság örök,
S e tájon mind elmúló, ami jó,
S az élet, a szép, nagy processzió,
Mely indul örvény és sírok fölött,
Az égi táj felé tart csendesen,
S egy stációja van: a végtelen.
[Gyűrű Ferenc, Egyed]
„Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „ Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel vállára keresztjét és kövessen! (Mt.16,24)
- Mennyire szeretnék Jézus nyomába járni?
- Mennyit ér nekem, hogy Jézus követője lehetek?
- Mi és ki az, akiért kész vagyok megtagadni önmagam?
Miben? Mennyire?
[Angel]
