Vasárnapi elmélkedés - 2013. február
A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
2013. február 3. - Évközi 4. vasárnap
Lk 4,21-30 - Ámulat, kétség és düh
Hihetetlen, ami a Názáreti zsinagógában történt! Próbálom megérteni a falu lakóit. Ismerõsük a szomszédos településen már számos csodát tett, gyógyított. Több követõje is lett. Hallották azt is, hogy “jó szövege van”. Érthetõ, hogy nagyon odafigyeltek, amikor olvasásra jelentkezett. Ráadásul szívet melengetõ prófétai szavakat olvasott fel. “Elérkezett az Úr kegyelmének esztendeje.” Mintha programbeszédet fogalmazna, itt, a saját falujában. Amikor azonban a prófétai szavakat a jelenre és az ott lévõkre vonatkoztatja, ez kettõs érzést indít el bennük. Egyrészt örömöt, hisz szereti õket az Úr! Másrészt kétséget, hisz ez az ember itt szegényekrõl, rabokról, vakokról beszél. Ne nézze már le õket egy közülük való! Õk nem szorulnak az Úr különös kegyelmére! Hogyan mer ilyeneket mondani. Mindent tudnak róla, ismerik a családját. Benne beteljesedett volna be az Irás?! Még ha igazolná magát egy-két gyógyítással, talán…!
Ezután jön a düh, mert még minõsíti, sértegeti is a zsinagógában lévõket: “Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában.” Ez már sok! Jönne a népítélet, de Jézus hanyagul áthalad köztük.
A zsinagógában a közös ima erõsítette az összetartozástudatot, a szentírás olvasása és magyarázata erõsítette a hitet. Bárki (nagykorú férfi) jelentkezhetett olvasásra, és a részlethez buzdító beszédet fûzhetett. No persze, meg kellett felelni az elvárásnak.
Jézus mindig megtalálta a fórumot az Üzenet továbbadásához. Mint követõjének, vajon milyen fórumok állnak rendelkezésemre? Talán a templom? Elõnyeivel (pl. nem kell a nulláról kezdeni, rendszeres stb.) és hátrányaival (pl. elvárások vannak, “nulláról kell kezdeni” stb.)… Vagy a család, a rokonság, vagy…?
Merek-e próféta, azaz Isten tolmácsa lenni? Milyen tartalommal állok elõ? Az Isten Országáról a “már és még nem” dialektikájával tudok szólni? Szolgáló szeretettel, szerényen, mások szabad akaratának tiszteletben tartásával, vagy lehengerlõ fölénnyel próbálok “téríteni”?
Kudarcélményeim elgondolkodtatnak-e? Lehet, hogy hiányosságaim botránkoztatják meg az engem el nem fogadókat?
[Horváth József, Tata]
“…majd megözvegyült, épp 84 éves volt. Nem hagyta el a templomot, böjtöléssel és fohászkodással szolgálván éjjel-nappal.” (Lk 2,37)
- Mennyire értékelem a böjt és az ima értékét?
- Mi miatt magasztalom az Istent?
- Kinek beszélek Isten szabadító erejérõl?
[Angel]
2013. február 10. - Évközi 5. vasárnap
Lk 5,1-11 - Hivatásváltás?
Jézus Kafarnaum halászai között találta meg elsõ tanítványait. Naponta ott lehetett a tó partján, láthatta kifutni a bárkákat a nyílt vízre. Látta visszaérkezésüket, és ahogy a bárkákból teli kosárban cipelték az egymásra dobált, használható vagy kiselejtezni való halakat. Kivonulásuk holdvilágos éjszakán, vagy kora hajnalban történt. Elõfordult, hogy halak nélkül érkeztek vissza, fáradtan. Egy ilyen eset alkalmával történt, hogy Simonhoz így szólt: “Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálót!” Ez ellentmond minden halász szakértõi véleményének. Mégis… Ismert a folytatás. Talán ez a történés volt a jel számukra, és ezért követték!
Jézus már nem volt egyedül. A volt halászok társul szegõdtek hozzá, vele tartottak, hallgatták szavait. Halászlegények, akik nem tudtak olvasni, beszélni sem nagyon. Pár jelentéktelen ember, akiket nem lehetett megkülönböztetni a többiektõl. Velük “indította el” az Országot!
Jézusért, akirõl még nagyon keveset tudtak, otthagyták a foglalkozásukat, a bárkát, a megélhetést, a családot. Elhagytak mindent, hogy kövessék.
Még ha a szellemük nem nõtt is fel a feladathoz, kicsit nyers és faragatlan, ha néha kételkednek és ingadoznak is, és végül el is hagyják, minden megbocsáttatik nekik - amikor új hûségre térnek! Mert az elsõ hívó szóra követték a Mestert!
Ki volna képes ma utánozni a Genezáreti-tó halászait? Ha a Próféta jönne, és azt mondaná például
- a tanárnak: szállj le a katedrádról, és hagyd a könyveket,
- vagy a politikusnak: hagyd az irataidat és hazugságaidat, az emberek behálózásának eszközeit,
- vagy a szakmunkásnak: tedd félre szerszámaidat, más munkát adok neked,
- vagy a gazdagnak: ajándékozd el minden vagyonod, hogy énvelem megszámlálhatatlan kincset szerezz!
Ha a Próféta így beszélne hozzánk, mai emberekhez, vajon hányan követnénk õt az õsi halászok egyszerû készségével?
“Még jó hogy a Mester ma nem vár tõlünk ilyet!” Valóban?
Ha mégis meghallanánk valamilyen hívásfélét, vajon mit kellene radikálisan elhagynunk? Mit másként tennünk?…
[Horváth József, Tata]
“… látott két parton veszteglõ csónakot; a halászok pedig attól távolabb menve mosogatták hálóikat.” (Lk 5,2)
- Mivel foglalkozom munkaidõn túl?
- Mennyire tarom karban munkaeszközeimet?
- Hogyan szabadulok a fölösleges terhektõl?
[Angel]
2013. február 13. Hamvazószerda
