Vasárnapi elmélkedés - 2013. december
A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
2013. december 1. - Advent 1. vasárnapja
Mt 24,37-44 - Tolvajt várunk vagy Gazdát?
Adventus Domini = a Gazda megérkezése. Jézus a gazdánk, õ pedig jön-megy. Édesanyjához Názáretben, magzatként, idõszámításunk kezdete elõtt 7 körül, majd 9 hónappal késõbb Betlehemben újszülöttként. Megjárta Egyiptomot, majd 12 évesen Názáretbõl a fõvárosba érkezett, életében elõször népe egyetlen templomába, s csak harmadnapra indult vissza szüleivel. Ácsmûhelyébõl 30 éves kora körül elindult a Jordán partjára unokabátyjához, hogy átvegye tõle a stafétabotot. A következõ három év során így eljutott népe minden városába s falujába, jó hírt hozva az alacsony sorsúaknak, s dörögve a magas rangúakra. Ezért aztán, amikor ünnepélyesen elment Jeruzsálembe, megkapta a maga bitófáját. Harmadnapra mégis elment tanítványaihoz, kizárólag hozzájuk, s még 40 napot töltött velük, mielõtt véget ért volna úgynevezett elsõ történelmi eljövetele. E közben lelkükre kötötte, hogy készen várják második eljövetelét a történelem végén. S bármily bizonytalan idõre tette is ezt, oly élénk színekkel festette le, hogy még saját életükben várták.
Azóta eltelt majd 2000 év. Mégsem tévedtek nagyot, mert az egyén életében is eljön a Gazda érkezésének az ideje: mind az elsõ, mind a második. Az elsõ, mikor rádöbbenek, hogy õ a Gazdája szívemnek, és senki más. Nem, amikor megsúgják nekem, de hidegen hagy, hanem amikor magam döbbenek rá. Ettõl fogva virrasztva várom a másodikat, a hazaérkezés pillanatát. Ha elbóbiskolok is, lámpásomhoz kéznél kell lennie a tartalék olajnak, különben eljövetelekor kívül rekedek, s nem nyerek felvételt.
Mindkét történelmi eljövetele állásfoglalásra késztet. Vannak, akiket vonz, mint vasat a mágnes, de vannak, akiket nem. Akár a mezõn vagyunk, akár a malomban, akár a mezõgazdaságban, akár az iparban. Legyünk férfiak vagy nõk, fiatalok vagy öregek, haladók vagy maradók, szigorúak vagy lazák, rajtunk múlik, hogy a hirtelen betoppanót tolvajnak nézzük-e, aki ellen védekezni kell, vagy édes Gazdánknak, aki hazajött, s nála mi is otthon vagyunk. Minden egyházi év minden adventje erre az állásfoglalásra sarkall.
[Kovács Tádé, Tata]
“Legyetek ezért felkészülve rá ti is, hogy abban az órában, amelyikben nem gondoljátok, megérkezik az emberfia.” (Mt 24,44)
- Mit szeretek csinálni alvás helyett?
- Mennyire szeretek szundikálni?
- Hogyan állok a virrasztással?
[Angel]
2013. december 8. -Advent 2. vasárnapja
Mt 3,1-12 - Egyenes utat készítünk Gazdánknak?
A múlt vasárnap evangéliuma elõre tekintett a történelem végére: Jézus második eljövetelére. A mai visszatekint a történelem közepén történt elsõre, s annak elõkészítõjére. János unokabátyó Illés próféta öltözékében és szellemében dörren a népre és annak vezetõire. Túlfûtött lelkesedésében õ is túllõ a célon, mint nagy elõdje, de csak szóban. Illés még kardélre hányatja a versenyben alulmaradt 450 Baál-prófétát, János már csak beígéri a fakivágást, pelyvaégetést. Egyébként útkészítésre szólítja föl hallgatóságát, amely elég tetemes: nemcsak a folyópartiakból áll, hanem fõvárosiakból és vidékiekbõl is, egész Júdea területérõl.
A kép érdekessége Izajás nyomán az, hogy az úton nem mi zarándokolunk Adonáj elé, hanem õ jön hozzánk (advenit). A jó hír az, hogy Adonáj egyenes úton akar jönni, mert az a legrövidebb, a leggyorsabb, s alig várja, hogy együtt legyen velünk. A “rossz hír” viszont, hogy a görbeségeket nekünk kell levágnunk - az egyenes út elkészítése a mi feladatunk. Az eredmény azonban minden várakozást felülmúló: a Nagy Találkozás így koprodukció lesz: “Isten & én + ti”. Ez az Isten Országa itt a földön. Egészen közel jött, de csak a megtérés révén lesz itt.
A megkeresztelkedés eredeti jánosi szertartása gyönyörûen jelképezi a belsõ folyamatot. Önzõ énünk elmerül, belefullad a tisztulás vízébe. A légszomj, az élni akarás azonban feldob, s az új leget, lelkületet újjászületett emberként szippantjuk be. A szertartást azonban nem szabad farizeusi módon kijátszani a belsõ folyamat végrehajtása ellenében. Ha viszont létrejön, remek gyümölcsöket terem az illetõ, a többiek és Adonáj Apácskánk örömére.
[Kovács Tádé, Tata]
“Hozzatok hát a megtéréshez méltó gyümölcsöt” (Mt 3,8)
- Mennyire próbálom a külsõségeket tartalommal megtölteni?
- Mennyire képzelem tökéletesnek magam?
- Mennyire tudom beismerni, ha hibáztam?
[Angel]
2013. december 15. - Advent 3. (Örvendezés) vasárnapja
Mt 11,2-11 - Örömhír: Nincs plafon!
Mától kifelé megyünk a készület bûnbánati idejébõl. Ezért egy pillanatra elfelejtjük a liturgia lila színét, és rózsaszínûre váltunk. Mitõl láthatjuk rózsaszínben a világot? Attól, hogy nem kell mást várnunk. Elég nekünk Jézus. Õ “A SZABADÍTÓ”! Ha vakok voltunk is, megtanít látni. Ha bénák, járni. Ha leprások, megtisztulni. Ha süketek, hallani. Ha halottak, újra élni. Ha szegények voltunk, az evangélium gazdagságát nyújtja nekünk.
Kell-e nagyobb karácsonyi ajándék nekünk a legsötétebb decemberi vagy a legszürkébb januári hétköznapon is? Ez a tudat világított be János sötét börtöncellájába is, amikor tanítványai választ vittek neki Jézustól. A tanítványnak is elég, ha olyan lesz, mint a mestere (Mt 10,25). Tudniillik annyira üldözött. Jánosra, akit Heródes Antipász pribékjei a börtöntöltelékek méretére zsugorítottak, Heródiás és leánya ármánykodására pedig egy fejjel még kisebbre, bátran fel lehet nézni, mint asszonyok magzatjai között eddig a legnagyobbra. De nincs plafon. Akit e világ még kisebbé tesz hite, szeretete miatt, az nála is nagyobb lehet Isten Országának szemszögébõl nézve.
Sõt! Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért (Jn 15,13). És aki hisz Jézusban, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket õ, sõt még nagyobbakat is, mert õ elment az Atyához (vö. Jn 14,12). De más-más értelemben, persze: itt maradt, és visszajön.
[Kovács Tádé, Tata]
“Ö az, akirõl az van írva: Lám elküldöm elõtted követem, ki elkészíti majd elõtted az utat.” (Mt 11,10)
- Mennyire ragaszkodom a kényelmemhez?
- Mennyire szoktam magamról jót mondani?
- Mennyire vagyok képes mások keze alá dolgozni?
[Angel]
2013. december 22. - Advent 4. vasárnapja
Mt 1,18-24 - Eljött, elment, el fog jönni, de addig is velünk van!
Mt 1,23: “Íme, a hajadon méhben várandós lesz, s fiút fog szülni, és Emmánuel néven fogják nevezni” (Iz 7,14), ami lefordítva: Velünk az Isten.
1Kir 8,57: Az Úr, a mi Istenünk velünk van, amint atyáinkkal velük volt. Nem hagy el, és nem taszít el minket.
1Kir 8,58: Maga felé hajlítja szívünket, hogy az õ útjain járjunk, és szem elõtt tartsuk parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket atyáinknak adott.
Iz 8,6: Mivel ez a nép megvetette Siloénak csendesen folydogáló vizeit, és remeg Rázontól meg Remaljahu fiától:
Iz 8,7: Azért az Úr felhozza ellenük a Folyam hatalmas és nagy vizeit: az asszírok királyát és annak dicsõ hatalmát. Kilép a medrébõl, s vize kiárad a partjain túl.
Iz 8,8: Behatol Júdába, és áthömpölyög rajta, elönti, míg egészen nyakig nem ér. Kiterjesztett szárnyai betöltik országod egész szélességét, ó Immánuel.
Iz 8,9: Vegyétek tudomásul, népek: Vereség vár rátok. Hallgassatok ide, ti távoli nemzetek! Csak öltsetek fegyvert! Vereség vár rátok. Csak övezzétek fel magatokat! Vereség vár rátok.
Iz 8,10: Hiába szõttök terveket: úgyis meghiúsul. Hasztalan hoztok határozatot: nem valósul meg. Mert velünk az Isten.
2Krón 32,7: “Legyetek erõsek és bátrak! Ne féljetek és ne rettegjetek Asszíria királyától, és a vele levõ sokaságtól, mert aki velünk van, erõsebb, mint õ.”
Jn 14,9: “A Szabadító azt mondja neki: Annyi ideje vagyok veletek, Fülöp, és nem ismertél fel?”
Mt 28,19: Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, belemerítve õket az Apának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevébe,
Mt 28,20: tanítva õket, hogy megtartsák mindazt, amit én meghagytam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.
Ha tolvajnak néztük, s féltenünk kell tõle “gumicicáinkat”, mégis folyton a nyakunkon van, az kínos. De ha tudjuk, hogy a Gazdánk, s állandóan szívügye, hogy szívügyeink, gondolataink s útkészítõ tetteink mindig a helyükre kerüljenek velünk magunkkal együtt, akkor minden nap karácsony.
[Kovács Tádé, Tata]
“Fiút fogsz pedig szülni és Jézus néven nevezed majd, ö szabadítja meg ugyanis, nemzetét annak bûneitõl.” (Mt 1,21)
- Mit jelent számomra Jézus neve?
- Mennyire tudok örülni egy újszülöttnek?
- Milyen típusú szabadságról álmodom?
[Angel]
2013. december 25. - Nagykarácsony: Jézus születésnapja
Jn 1,1-18 - Új ajándék a régi helyébe
14. v.: A Szó tehát megtestesült, és körünkben vert sátrat (észrevettük hát káprázatosságát, oly káprázatosságot, amely egy Apánál tartózkodó egyetlené) telve kedvességgel (kharisz) és igazsággal.
16. v.: …valamennyien kaptunk teljességébõl, mégpedig kegyet (kharisz) egy (másik) kegy helyébe.
17. v.: Hiszen Mózes által a törvény volt adva, egy Fölkent Szabadító által pedig a kegy és az igazság termett itt.
18. v.: Istent senki sem látta soha; egy egyetlen, aki az Apa keblére (hajló), az kezdte elmagyarázni.
Karácsonyi ajándékról beszél a János-prológus. Újabb ajándékról, amelyet az agyonhasznált régi helyébe kaptunk az isteni teljesség bõségébõl. A mózesi törvény 613 paragrafusa sok mindentõl megóvta a választott népet, mégis idõtlen idõkig (40 évet) bolyongtak a pusztában, s az Ígéret Földjére már egy sem ért be azok közül, akik a Rabszolgaság Házából elindultak. A választott népbõl kiemelkedik azonban a ma ünnepelt Fölkent Szabadító. Õ már valamennyiünk számára fejeli meg és foglalja össze a mózesi törvényt. János evangélista ezt az “igazság és kedvesség” szópárral fejezi ki.
A jézusi igazság kemény és hideg, mint a betlehemi jászol fája. Ki bírja hallgatni? Minden langyosat kiköp, és egyértelmû állásfoglalást kíván a szegények, alacsonysorsúak, üldözöttek oldalán. A kedvesség puha és meleg, mint a pólya, amelybe az Édesanya göngyölte Újszülöttjét. Ez az a közösségteremtõ szeretet, amelybe nemcsak a közel állók férnek bele, hanem még a szembeállók is.
Ha ezekben kitartunk, minden nap karácsony lesz számunkra, de még azoknak is, akik ránk figyelnek. Mi az Ünnepeltre figyelünk. Õ pedig Apjáról magyaráz. Arról, aki mégsem oly kemény, ahogy Mózes képzelte, mikor kiirtatta az aranyborjú imádóit, hanem lágy szívû, mint a tékozló fiúk Apja, de hogy ezt megtapasztaljuk, ahhoz kõkeményen vissza kell fordulnunk tékozló utunkról.
[Kovács Tádé, Tata]
2013. december 29. - Szent Család vasárnapja
Mt 2,13-15.19-23 - Mit ki nem bír egy család, ha Istenre figyel!
Tegnap volt Aprószentek ünnepe (Mt 2,16-18). A betlehemi gyermekgyilkosság versei tehát ma kimaradnak a perikópából. Nem is illenek a mai ünnephez, bár a történet sötét hátterét mégiscsak e véres esemény képezi. Ez elõl menekül a Szent Család Egyiptom (Micrájim = bekerítés, fogság, számkivetés) földjére. Názáretiek. Csak az összeírás idejére érkeztek õsük, Dávid városába. Senki nem ismeri õket. Ha ismerné, nem egy jászol lenne az Újszülött bölcsõje. A kismamát épp eléggé megviselhette az út Názárettõl Betlehemig. Nem kell hazasietni. Ácsmunka Betlehemben is akad. A konkurencia sem lehet túl nagy. A mágusok látogatása óta házbérre, ennivalóra is telik az aranyból. Kezdenek beilleszkedni. Kezd jól menni nekik. Együtt a kis család. Mi hiányzik a boldogsághoz? A názáretiek gyanúsítgatása a legkevésbé. S ekkor beüt a krach.
Nem ment jól Ábraháméknak Mezopotámiában? Adonáj kihívta õket onnan a biztos egzisztenciából a bizonytalanba. Józsefékkel ugyanez történik. “Fölkelvén nyalábold fel a kisgyereket meg az édesanyját, és fuss Egyiptomba, aztán maradj ott, amíg nem szólok neked; Heródes (hõsök sarja) ugyanis épp keresi a kisgyereket, hogy elveszejtse.” Mit törõdne egy ekkora király egy ekkorka ács-csecsemõvel? Ha meg Adonáj megígérte neki Dávid trónját, úgyis az övé lesz. Aludjunk rá egyet! Túl sokat vacsoráztam, azért vannak rémálmaim. Logikus. Nem?
És József minden logika ellenére alkalmazkodik az illogikus valósághoz, amelyrõl értesült. S a kb. 20 kisgyerek közül ezért pont az egyetlen keresett úszta meg ép bõrrel a király hatalomféltõ könyörtelenségét. A lépés túl nagy, túl nehéz, túl logikátlan és túl rosszkor jönne. Csakhogy a jelek szerint ez jön Istentõl. Megtesszük. Együtt. Máriának sincs ellenvetése? Tarisznyába a bölcsek aranyával, és császárok leszünk Egyiptomban, mint õsünk öccse, a másik József. De mit mondunk, honnan az arany, ha Heródes katonái igazoltatnak? Az arany marad. Elásva? Szétosztva az újdonsült betlehemi ismerõsök között? Mindegy. Dolgos két kezem van. Ácsmunka mindenütt akad. Indulunk.
Odaérnek, berendezkednek. Minden rendben. Apa végzi a munkáját. Anya vezeti a háztartást. Gyerek cseperedik, barátkozik az ottaniakkal. Erre vissza az egész. Nem is csak Betlehemig, hanem Archelaosz, a hatalomféltõ Heródes méltó fia miatt föl egészen Názáretig. Nem sok ez egy kicsit? Semmi nem sok, míg együtt a család Isten akarata szerint. Sõt, a viszontagságok még jobban összeforrasztják. Bár minden családunk ilyen összetartó, Égi Apácskánkra figyelõ lenne!
[Kovács Tádé, Tata]
“Ö pedig fölkelvén, fölnyalábolta a kisgyermeket meg az édesanyját és beérkezett Izrael földjére.” (Mt 2,21)
- Mennyire szeretek vigasztalni? Mivel?
- Mennyire vagyok vigasztalható?
- Mennyire vagyok óvatos?
[Angel]
