Vasárnapi elmélkedés - 2014. március
A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
2014. március 2. - Évközi 8. vasárnap
Mt 6,24-34 - Gondtalanság, nem pedig gondatlanság!
A mai vasárnapon könyörgõnap van a világ éhezõiért, szerdán pedig Hamvazószerda szigorú böjti elõírásával elkezdõdik a nagyböjti idõszak az egyházi évben. Napjainkban a jólétben élõk számára a böjt, az éhezés legfeljebb a fogyókúra céljából vállalt lemondást jelenti. Vagyis önzõ, a testkultuszt szolgáló magatartás ez. Ezzel szemben Jézus felhívása az éhezõk iránti szeretetbõl történõ segítésre irányul. A magamtól megvont javakat a rászorulókhoz kell eljuttatnom.
Jézus evangéliuma egyértelmû döntés elé állítja hallgatóit. Szerinte csak az istenszolgálat méltó az emberhez. Ez az emberszolgálatot jelenti - viszont a mammonszolgálat, a pénz istenítése Istentõl és embertõl egyaránt elfordít.
Jézus biztosítja az Isten Országát, igazságát, akaratát keresõket, hogy nem maradnak szükségben, ha õrá hagyatkoznak. Ahogy a Teremtõ biztosította az ember alatti világnak, az állatoknak és a növényeknek létezésük feltételeit, a munkára képes ember sem marad megélhetés nélkül. Akkor miért van munkanélküliség és éhezés a világon? - kérdezhetjük. Nyilván nem Isten hibájából, hanem az ember önzése, bûne, szeretetlensége miatt. Szabad döntése alapján képes az ember a javak igazságtalan elosztására, kevesek túlzó birtoklására és sokak kifosztására. Gandhi szerint mindaddig tolvajok vagyunk, amíg fenntartjuk az egyenlõtlenséget.
Jézus követõinek azért nem szabad aggodalmaskodniuk a megélhetés és a holnap miatt, mert olyan közösségben lehetnek, amelyben az egymás iránti szeretet által megvalósul Isten gondviselése. Ez a gondtalanság azonban nem menthet fel a világ éhezõiért való gondban levéstõl. Vagyis nem mehetünk el segítõ tettek nélkül a kitaszítottak mellett, ahogy az irgalmas szamaritánus példabeszédében a pap és levita tette, hanem a gondoskodó “idegen” példája a követendõ. Böjtöt, önmegtagadást, lemondást tehát értük és érdekükben kell gyakorolnunk. Nemcsak a Nagyböjtben, hanem valahányszor csak találkozunk az éhezõkben és minden más szükségben levõben minket megszólító Krisztus királlyal.
[Várnai László, Balatonboglár]
