Vasárnapi elmélkedés - 2014. november
A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
2014. november 2. - Halottak napja
Jn 6,37-40 - Meghívás az örök boldogságra
A mai evangéliumi rész a jézusi örömhír összefoglalása. Az örömhír, amely megvilágítja az életünket, értelmet ad mindannak, ami történik, jónak és rossznak egyaránt, békével és reménnyel tölt el. Nézzük meg, miről is szól!
Ezzel a rejtélyes mondattal kezdõdik: “Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön.”
Mi ez a “minden”? A második mondatból - “S aki hozzám jön…” - az derül ki, hogy ez a “minden” személyek egy-egy csoportja. Emberek. Tehát: mindenki. Mindannyiunkat Jézusnak ad az Atya. Azt jelenti, mindannyiunkat Jézushoz vezet az Atya. Kivétel nélkül. Hogyan lehetséges ez, miként valósul meg ez az életünkben? A katolikus Egyház egyik kateketikai direktóriuma szerint minden ember három, Jézus személyét körülölelõ koncentrikus kör valamelyikében találkozik Õvele:
A legszûkebb kör a keresztények, az Egyház mint az a közösség, amely a világ világosságává, sójává, kovászává lett, amelyben Jézus élete láthatóvá vált, a Krisztust-követõk (keresztény = khrisztianosz = krisztusi, jézusi) társasága, akikben Jézus él, cselekszik. A közösség, amely a halál eseményeiben, az üldöztetésben, a kicsiségben, a szegénységben, az élet minden nehézségében és szenvedései között is tapasztalja a feltámadást, Jézus hatalmát a halálon és a szenvedésen, és errõl nagy erővel tanúskodik. De talán félreérthetõ, amit írtam. Ez a tanúság nem arról szól, hogy Jézus megszüntet minden szenvedést, betegséget, rosszat az életünkben, hanem hogy adja a Lelkét, amely képessé tesz engem, téged… arra, hogy vele menjünk a keresztre. Menni a keresztre Jézussal, és tapasztalni, hogy az nem pusztít el, nem tesz semmivé és teljesen tönkre, hanem fordulóponttá válik az életemben, átmenet a szomorúságból az örömre, a rabszolgaságból a szabadságba, a halálból az életre, az én elképzelésembõl az Isten tervébe. A keresztény az, aki tapasztalja, amint Isten a rosszból, a szenvedésbõl, a halálból jót, hatalmas örömöt, békét, életet hoz ki, és ezt életével, tetteivel, szavaival hirdeti a világnak.
A második kör a “sózottak”. Olyan emberek, akik talán soha nem lesznek keresztények, talán soha nem lépnek be egy templomba, nem akarnak az Egyházba, a közösséghez tartozni. Mégis eléri õket a jézusi közösség tanúságtétele. Talán életük végéig gyanakodva nézik a közösséget, és bolondnak tartják a tagjait. Mégis engedik, hogy hassanak rájuk, kimondatlanul is becsülni kezdik õket, bár maguk számára lehetetlennek tartják a keresztények életstílusát, és végül is ennek révén, a szívük mélyén találkoznak Jézussal, hitre jutnak, vele lépnek át haláluk órájában a mennyei életbe.
A harmadik kör a “Júdások”. Emberek, akik teljesen elutasítják a keresztény közösség tanúságtételét, elutasítják a szeretetet, arra gyûlölettel válaszolnak. Õk is találkozhatnak Jézussal, éppen akkor, amikor a gyûlöletük rátör a keresztény közösségre: a keresztények kiontott vére, halála magának Jézusnak a vére, Jézusnak a halála. A keresztények értük elvállalt szenvedése, kiontott vére lehetőséget teremt számukra, hogy mégis megtérhessenek a Szeretethez.
Nyilván senki sem akar saját elhatározásából szenvedni, meghalni. Jézus - és követői - mégis erre kaptak, erre kapnak meghívást, mert van értelme, van célja: “Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.”
Ez az Atya célja. Hogy minden ember, mindhárom kör, mindannyian üdvözüljünk, örök boldogságban éljünk Õvele, a Mennyek országában, az Isten országában, a Mennyországban, az örök életben.
Mindezt összefoglalja az utolsó mondat: “Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút, és hisz benne, örökké éljen, és feltámasszam az utolsó napon.”
[Biró Géza, Budapest]
“Mert Apámnak az az akarata, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és bízik benne, örök élete legyen; fel is támasztom öt az utolsó napon.” (Jn 6,40)
- Mennyire számítok örök életre?
- Mennyire bízom a feltámadásban?
- Minek az eredményeként remélek örök életet?
[Angel]
2014. november 9. - Évközi 32. vasárnap
Jn 2,13-22 - A földre terített kabát. Ha-ha-ha!
Ha Innsbruckban jársz, Kedves Olvasó, akkor a város közepén keresd meg azt az útba ágyazott kõlapot, amely jelzi, hogy 1536. március elején, ezen a helyen, itt égették el elevenen a tiroli Hutteri Jakabot.
Ha ott állsz, Kedves Olvasó, akkor engedd meg magadnak azt a teátrálisságot, hogy ezen kõlap mellé dobd le a rajtad lévõ kabátot, és erre a leterített kabátra ürítsd ki a zsebeidet, a pénztárcádat, dobd oda az euróidat, a forintjaidat, a bankkártyáidat, a slusszkulcsodat.
Ha ott állnak melletted Bokor-közösséged tagjai, akkor még jobb lesz az “elõadás”. Többen megteszik ugyanezt. Hullanak a pénzérmék a kabátra, s mit fogtok érezni? Nem tudom. Talán azt, hogy megszabadultatok egy Úrtól, akinek eddig szolgáltatok, s most, közösen bólintotok egy nagyon Szeretõ Isten nagyon Szeretõ Legényére, aki - kicsit korábban a történelemben - kizavarta a templomból a tömött zsebûeket.
Ha így tesztek, akkor utánoztátok azt az 1529-es “elõadást” amelynek egyik közjátéka volt az 1536-os máglyagyújtás, s utójátéka volt a Bokor-alapító Bulányi György 1985-ös kapcsolatfelvétele a hutteri közösségekkel.
Ha innsbrucki utad elõtt tanulmányozod a Bokor-irodalomban a hutteri fejezeteket, akkor talán nem fogod majd a földön heverõ kabátodon megkeresni és visszavenni a te euróidat, a te forintjaidat, a te bankkártyádat, hanem
Mit fogsz tenni?
Nem tudom. Lehet, hogy valami nagyon nagyot, mert
hallod magadban a jeruzsálemi templom kövére zuhanó pénzváltóasztal robaját és a guruló pénzek csörgését, s hallod a bankárok dühös káromkodását, hörgését. Hallod a csattanó korbácsot az állatok hátán, farán, és érzed a pénz által megölt lelkedbe visszajáró pénzek vonyítását.
Ha most, ha e percben ott Innsbruckban, vagy itt, kezedben az újsággal megérint Jézus indulata, akkor lehet, hogy indulatba jössz, azaz el fogsz indulni
De
De lehet, hogy nem fog történni semmi, hiszen minden harmadik évben, ebben a hónapban, ezen a vasárnapon, hallod ezt az evangéliumi részt, hallod a papot, aki magabiztosan mondja, hogy “Ezek az evangélium igéi”, s Te - sokadmagaddal - megszokásból válaszolod, hogy “Áldunk téged, Krisztus!”.
Borul a pénzváltók asztala, igen: “Áldunk téged, Krisztus!” Megölik õt mert szeretett, igen: “Áldunk téged, Krisztus!”, s neked csak be kell bújnod a Megváltás fátyla alá, és mondanod a többiekkel együtt, hogy “Áldunk Téged, Krisztus!”, s nem történik semmi. Dehogy nem történik semmi! Jönnek a pénzváltók, a pénzadó bankok, s rabszolgájukká válsz, a családoddal, a közösségeddel, a Bokroddal együtt.
Ha-ha-ha! Ugye, hogy nem történt semmi? Ugye, hogy nem történik semmi? Ámen?
[Bisztrai György, Budapest]
“Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy megvan írva: Hátad utáni hevület emészt.” (Jn 2,17)
- Mennyire akadályozzák cselekedeteimet rossz beidegzõdések?
- Mi szokott felháborítani?
- Mennyire felelnek meg tetteim annak amit az Isten elvár tõlem?
[Angel]
2014. november 16. - Évközi 33. vasárnap
Mt 25,14-30 - Menj be urad örömébe!…
Miért van az, hogy amikor ezt a példabeszédet olvasom, rossz érzéseim támadnak? Én nem ilyennek képzelem az Istent! Túl szigorúnak és ráadásul igazságtalannak tûnik ebben a leírásban!
Két dolgot tehetek. Az egyik az, hogy elvetem ezt a részét az evangéliumnak, és nem foglalkozom vele. A másik út kicsit nehezebb. Elfogadni, hogy a Szentírás Isten Szava, rajta keresztül Isten szól személyesen hozzám, de nem biztos, hogy mindent azonnal megértek - ez alázatot kíván. Mégis érdemes így közelíteni Jézus szavaihoz, mert nagyon nagy mélység és gazdagság van benne. És mindig mást üzen. Ezért hozza az Egyház újra és újra elénk, mert érdemes szívünkben forgatni. Lehet, hogy mindenkinek mást mond, de azért jó a közösség, mert egyéni felismeréseink a többieket is gazdagíthatják.
Nekem most 2014-ben ezt mondja ez a rész:
Ne kritizáld az Istent! Õ tudja, mit miért mond vagy tesz. Figyelj arra, ami neked szól ma! Te is sok ajándékot kaptál tõle. Ötnél biztosan többet. Gondold csak végig! Milyen testi-lelki-szellemi-anyagi-kapcsolatbeli adottságaid vannak? Felismered-e õket? Használod-e, kamatoztatod-e õket? Vagy élsz kényelmesen, csak saját magadra gondolva, csak a saját érdekeidet szem elõtt tartva? És irigykedve másokra, akik valamibõl többet kaptak? Ne félj odatenni magad! Lehet, hogy fárasztó, de megéri! Nem a túlvilági jutalomért! Hol van az még? Menj be Urad örömébe: MOST! A jótett magában hordja jutalmát.
Ennek fényében szegény harmadik szolga esete is érthetõbb lett számomra. Õ nem csinált semmit, nem vállalt semmit, nem kockáztatta az életét, ezért nem is tapasztalhatta meg a békét és az örömet. Adottságai elsorvadtak, kirekesztette magát a közösségbõl, értelmetlenné vált az élete. Mert az élet értelme az, hogy mások felé fordulunk, hogy odaadjuk magunkat. Aki nem így él, egyedül marad, és az maga a pokol.
Ezt kell elkerülnünk, és másokkal is elkerültetnünk. Ez a keresztény hivatás. Mert sokan nem tudják, melyik út vezet az Életre. Nagy a felelõsségünk, de nagy a jutalmunk is. Sokan várják a jó hírt, tovább kell adnunk azt!
[Biró Gézáné Kárpáti Lívia, Budapest]
“Gazdája így szólt hozzá: Jól van, jó és hû szolgám, a kevésen hû voltál, sokat bízok rád ezután, menj be gazdád lakomájára.” (Mt 25,23)
- Mennyire élvezem, ha megdicsérnek?
- Mennyire szeretek dicsérni másokat?
- Kire szoktam hárítani a felelõsségemet?
[Angel]
2014. november 23. - Krisztus Király ünnepe
Mt 25, 31-46 - A jót választani
Ez az evangéliumi részlet számomra azt a kérdést veti fel, hogy rosszat vagy jót tettem-e az életemben. Ugyanis ez lesz majd a lényeg a végsõ elszámoláskor, az utolsó ítéletkor.
Ha lelkiismeret vizsgálatot tartok, akkor a következõ kérdéseket teszem fel magamnak:
1. Észrevettem-e, hogy valakinek szüksége van ételre, italra, ruhára? Ennek a mai megfelelõje: karitász ruhagyûjtés és -osztás, hajléktalanok ételhez juttatása.
2. Adtam-e az idõmbõl, hogy beteget látogassak? Idõs, mások által nem látogatott embereket, vagy rokonokat, barátokat, testvéreket.
3. A börtönben lévõhöz odafordultam-e? Börtönpasztoráció.
4. A vándorlót befogadtam-e? Hajléktalanok befogadása.
A legfontosabb a szeretet. Szeretettel tudjak odafordulni, kérdezni, segíteni, bátorítani, vigasztalni, erõt adni, beszélgetni, imádkozni, nyitottnak lenni a másik felé. A mai rohanó világban ezek nagyon nehéz feladatok, de ezen múlik a jövõnk. Az elszámoláskor majd a juhok, vagy a kosok oldalára kerülünk-e? Áldottak leszünk-e, vagy átkozottak? Miénk lesz-e az ország, vagy az örök tûz jut osztályrészül.
Uram, segíts, hogy mindig készen álljak a jót választani és az idõmmel jól sáfárkodni. Adj erõt a lehetõségeket kihasználni a szeretet lépéseire, adj erõt az Úton járásban, hogy eljussak Hozzád a végsõ elszámoláskor. Ámen.
[Dénes Zoltánné Szõke Zsuzsa, Budapest]
“s a juhokat jobbja felöl állítja majd, a bakkecskegidákat viszont bal felöl.” (Mt 25,30)
- Jobb vagy bal oldali érzelmû vagyok-e inkább?
- Milyen örökségre számítok? Ki részérõl?
- Juhnak vagy bakkecskének érzem-e inkább magam? Miért?
[Angel]
2014. november 30. - Advent 1. vasárnapja
Mk 13, 33-37 - Talán alszunk?
Szinte csupa felszólító mondattal van teletûzdelve a mai evangéliumi rész. “Vigyázzatok, legyetek éberek!” - szólít meg minket Jézus. Mire kell vigyázni? Miért kell ébernek lennünk? Talán alszunk? Ezek a kérdések sokasodnak bennem.
A legtöbb ember nem él tudatosan. Õk az alvók, akik csak sodródnak. A világ sodorja és altatja el õket. Nem veszik észre, hogy alszanak, hogy nincsenek jelen a saját életükben, döntéseikben.
Éljünk tudatosan, erre szólít fel Jézus. A legfontosabb az életünkben mindig a jelen, és az az ember, aki most velünk van.
Ébredj fel! Ébredj rá a jelenedre, légy éber, és vigyázz, mert számon kéri a ház ura azt, amit szolgáira bízott!
Bármelyik pillanatban eljöhet a számonkérés ideje. Senki nem tudja, hogy ez mikor lesz. Ezért érthetõ a figyelmeztetés: Virrasszatok, ne találjon alva, mert váratlanul is érkezhet a ház ura! Készülni kell erre a találkozásra: ébrenléttel, éber jelenléttel.
A földi élet végállomása a halál. Légy hát éber, hogy jól felkészülj a találkozásra, mert nem tudod az idõt, ami neked adatott. Éld át, éld meg egyszeri és megismételhetetlen életedet!
[Bisztrai Évi, Budapest]
“Ügyeljetek, virrasszatok, nem tudjátok ugyanis, mikor van a megfelelõ idõ.” (Mk 13,33)
- Mik a fix pontjai az életemnek?
- Mely hírforrásaim a megbízhatóak?
- Mennyire izgatnak a vég eseményei?
[Angel]
