Vasárnapi elmélkedés - 2015. január
A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
2015. január 4. - Karácsony utáni 2. vasárnap
Jn 1,1-18 - Mit is ünneplünk karácsonykor?
A keresztény kultúrkörben kiemelkedõ helyet foglal el karácsony ünnepe. A nem hívõk ugyanúgy megünneplik, mint a hívõk. Sikerült nekik teljesen kilúgozniuk belõle miden vallásos momentumot. A szomorú az, hogy a magukat vallásosnak vallók közül is sokan ezzel a tartalommal (vagyis igazából tartalom nélkül) veszik át az ünnepet. Még jó, ha legalább az éjféli misére elmennek, és rácsodálkoznak a betlehemi jelenetre, ahogyan azt Szent Lukács evangéliuma tolmácsolja!
Hogy a magunk számára mit is kell jelentenie karácsonynak, arra rávilágít az a tény, hogy az ünnep napján (vagyis csúcspontján) már nem a Lukács-féle hangulatos betlehemi jelenet meghallgatásával idézzük azt fel, hanem a megtestesülés teológiáját magasra szárnyalva kifejtõ, súlyos jánosi szavakkal (nem véletlen. hogy az evangélisták szimbólumai közül a sas jutott Jánosnak), és ez a szakaasz az ünnep utáni napokban (így ma is) újra elõkerül.
Nem baj, ha a pásztorokkal együtt mi is rácsodálkozunk a Betlehemben történtekre, sõt segíthet e csodálkozás a mélyebb megértéshez. Baj akkor van, amikor itt megrekedünk, és nem lépünk tovább.
A magunkfajta számára üres a karácsony, ha nem vesszük észre, hogy olyan ajtó nyílt meg ezen a napon, amelyen a közlekedés kétirányú. “Szeretet”-nek hívják ezt az ajtót. Mert az Isten önzetlen és határt nem ismerõ szeretete hozta le közénk rajta keresztül az Igét, és egyúttal megmutatta az utat számunkra visszafelé. Megtanulhatjuk belõle, hogy a szeretet csak az esetben nevezhetõ így, ha önzetlen, viszonzást nem váró. Ennek a kritériumnak pedig aligha felel meg az az oda-vissza ajándékozgatás, ami karácsonykor szokásos. Nem is ajándékozás ez, hanem csere-bere.
Ha valóban meg akarom találni az “ajtót” visszafelé, az utat az engem tárt karokkal hazaváró Apácskánk, az Isten felé, akkor olyanok felé kell kinyújtanom a kezemet, akik e segítséget nem tudják viszonozni. Ez ennek az ajtónak a kulcsa.
[+Tarnai Imre, Nagyoroszi]
“Kezdetben már volt a Szó és a Szó Istenhez /szóló/ volt, és ami Isten volt, az volt a Szó.” (Jn 1,1)
- Honnan számítom a kezdetet?
- Mennyire kell keresnem szavakat?
- Szavaim mennyire Isten felé irányulók?
[Angel]
2015. január 6. - Vízkereszt
Mt 2,1-12 - Mit tanulhatunk a bölcsektõl?
Mi is a mai ünnepnek a mondanivalója? Erre a kérdésre tíz ember közül kilenc így felel: “Hát a háromkirályok hódolata a gyermek Jézus elõtt.” Csakhogy ez a válasz több szempontból is félreértésen alapul. Elõször is a “háromkirályok” nem királyok voltak, az evangélium “bölcsek”-et emleget. Másodszor nem is biztos, hogy hárman voltak. Az biztos, hogy többen voltak, mert az evangélium többes számot használ, de számot sehol nem említ. Az ajándékok számából szokták valószínûsíteni a hármat.
De az igazán zavaró félreértés nem is ez. Ennek forrása abban rejlik, hogy a nyugati, európai emberek agya “más srófra jár”, mint a keletieké. Utóbbiak szeretnek a dolgok mélyére nézni, képesek elvontabban gondolkodni, amíg az elõbbiek inkább a kézzelfogható, érzékelhetõ eseményeket keresik. Annak idején egymástól függetlenül alakultak ki az ünnepek. Mindkét oldalon Jézus születése az ünnep tartalma, más-más megközelítésben: nyugaton a karácsony, középpontban a betlehemi barlanggal és a pásztorokkal, keleten az Epifánia (ezt hívjuk mi magyarul vízkeresztnek) = Isten megjelenése a teremtett világban. Amikor mi, nyugatiak átvettük ezt az ünnepet is a karácsonyunk mellé, kézzelfogható, konkrét eseményeket kerestünk az ünnep tartalmául. A születés története, ami eredetileg volt, már nem jöhetett szóba, mert ezt karácsonykor már megünnepeltük. Elõdeink végül is úgy találták, hogy három olyen eseményrõl ad hírt az evangélium, amelybõl az derül ki, hogy Jézus születésével valóban az Isten jelent meg: a bölcsek hódolata, a Jézus keresztelésekor elhangzott kinyilatkoztatás és Jézus elsõ, feltûnést keltõ csodája Kánában. E három esemény közül az ünnep napján az elsõt emeljük ki, ezért a szokásos vélemény, amelyet az e gondolatsor elején idézett válasz tükröz. A másodikra az ünnep nyolcadik napján (a zsinat óta az ünnep utáni vasárnapon) emlékezünk, a harmadikra pedig a rá következõ vasárnapon.
Így hát végül is a mi számunkra valóban a bölcsek látogatásáról szól a mai ünnep. Sok egyéb között megtanulhatjuk tõlük, hogyan lehet az ember szíve tele az Isten látása utáni vágyódással. Megtanulhatjuk, hogy ha alkalom nyílik e vágy beteljesülésére, nem szabad semmiféle nehézséget, áldozatot sajnálni, hogy az alkalmat kihasználjuk. Megéri! És ha nem olyan formában teljesül a vágyunk, mint amilyennek elképzeltük, akkor biztosak lehetünk benne, hogy messze többet kaptunk, mint amire egyáltalán számíthattunk. És nem utolsó sorban megtanulhatjuk, hogy nem illik üres kézzel az Isten elé járulni. Persze mi nem vagyunk keleti sejkek, akiknek nem gond, hogy gazdag kincsekkel hozakodjanak elõ. Földi kincseknél sokkal értékesebbeket tehetünk a lábához: Isten- és emberszeretetünk gyakorlati megvalósulásait. Persze csak akkor, ha rendelkezünk ilyesmivel. Gyûjtsünk hát sokat, hogy legyen ajándékoznivalónk! Ez nem kerül pénzbe.
[+Tarnai Imre, Nagyoroszi]
2015. január 11. - Urunk megkeresztelése
Mk 1,7-11 - Õsi szertartás új tartalommal
Vajon Jézus tényleg megkeresztelkedett a Jordánban? Ha ezt a kérdést magyarul teszik fel, akkor bizony ? bármennyire megbotránkoztatónak tûnnék is elsõ pillanatban ? a helyes válasz: “Nem”.
Jézusnak nyilván nagyon tetszett ez az õsi szertartás, hiszen pontosan azt juttatja kifejezésre a szimbólumok nyelvén, ami az õ központi mondanivalója: “Metanoeite!”, “Változzatok meg!” Ezért tette az õ közösségébe történõ felvétel szentségévé, egyúttal ennek tartalmát is gazdagítva. Mert aki az õ keresztségében részesül, halálának és feltámadásának is részese lesz: amikor bemerítik a vízbe, jelképesen Jézussal együtt eltemetik, amikor pedig kiemelik, vele együtt jön elõ a sírból. Amióta ez a szertartás ezt a tartalmat kapta, azóta lehet “kereszténnyé tevésnek” = “keresztelésnek” nevezni. A szertartás tehát ugyanaz volt János esetében is, mint a keresztelés, de még nem nevezhetõ keresztelésnek, legfeljebb analógia alapján. (Zárójelben meg kell jegyeznem, hogy ez a probléma csak a magyar nyelvben mutatkozik, de erre most nem térek ki részletesebben.)
Nagyon világosan kitûnik az említett különbség az Apostolok cselekedetei 19. fejezetének elején olvasható történetbõl. Ez fehéren-feketén megmagyarázza, mennyire lényegesen több a jézusi keresztség, mint a jánosi. Márpedig mi az elõbbiben részesültünk, idézzük hát fel a mai ünnep alkalmából - a teljesség igénye nélkül -, mi minden jutott ennek révén birtokunkba, vagyis a három legkiugróbb gyümölcsöt!
Legelsõsorban maga a Szentlélek, az Isten 3. személye, akinek vezetésével az istenszeretõ ember az életét végigéli, akit a történet szerint nem is ismerhet az, aki nincs megkeresztelve. Azután nyilvánvaló, hogy Jézus szõlõtõkérõl és szõlõvesszõkrõl szóló hasonlatát is a keresztelésre kell alkalmazni. Ez alkalommal történik velünk az, ami a vesszõvel akkor, amikor a tõkébe ojtják: szerves, organikus egységben leszünk Jézussal, Szent Pál szerint egyetlen, titokzatos egységet alkotunk vele. Végül a keresztség az a szentség, amely jelzi, hogy az Atyaisten a saját egyszülött Fia mellé bennünket is gyermekévé fogadott. - Íme, birtokoljuk az egész Szentháromságot!
Jó lenne, ha ezt a felfoghatatlan kitüntetést minél sûrûbben eszünkbe idéznõk, és egész életviselkedésünkkel, ennek - akár súlyos áldozatok árán is - Isten szándéka szerinti berendezésével mutatnók ki hálánkat Isten ajándékozó szeretetéért.
[+Tarnai Imre, Nagyoroszi]
“A beteg így válaszolt: Uram, nincs emberem…” (Jn 5,7)
- Ki az én emberem?
- Kinek vagyok az embere?
- Kiket hiányolok magam körül? Honnan?
[Angel]
2015. január 18. - Évközi 2. vasárnap
Betegsége miatt a szerzõ nem tudta elkészíteni a január 18-i elmélkedést, olvasóink megértését kérjük.
“És hallgatott rá két tanítvány, amint beszélt és nyomába szegõdtek a Szabadítónak.” (Jn 1,37)
- Kiket veszek észre?
- Fontos-e, hogy mindig enyém legen az elsõ szó?
- Mennyit vacakolok a megszólításokkal?
[Angel]
2015. január 25. - Évközi 3. vasárnap
Betegsége miatt a szerzõ nem tudta elkészíteni a január 25-i elmélkedést, olvasóink megértését kérjük.
“Majd így szól hozzájuk a Szabadító: “Gyertek mögém és el fogom intézni, hogy emberek halászaivá váljatok.” (Mk 1,17)
- Kiben vagyok hajlandó megbízni?
- Milyen testvér, kolléga vagyok?
- Hány embert tudok magam mögé sorakoztatni?
[Angel]
