Szépirodalmi alkotások a Bokor tagjaitól
Garay András: Betlehemes (2023. december)
“… 1966 tele kemény volt, 20 cm-es hó, komoly fagyok, csikorgó hideg. Akkor az utak sem voltak még takarítva, autó alig ment, hogy kitaposson előttünk egy-egy nyomvonalat. …” Folytatás >>
Király Ignácz: Szenteste puskaporosan (2023. december)
“… 1989 decembere van. Mindent elnyomnak az aggasztó hírek Romániából. … A reménynek nagy mozgató ereje van. Hátha az erőszak világából jobb élet születik. A diktatúra megdöntése esély valami jobbra, a demokráciára? Legyen ez a hatalmi politika világának a dolga. Az enyém, hogy az élet ránk eső kis zugában valami lehetőséget találjak a jó tettekre. …” Folytatás >>
Mészárosné Lázi Zsuzsanna: Van Valaki (2023. május)
(vers)
“Van Valaki,
Aki jobban tudja sorsodat,
Mint te önmagad.**”
Folytatás >>
Trásy Éva: Találkozás Jézussal (2022. december)
(letölthető mp3 hangfájl; 29 MB)
Király Ignácz: Bojtárkarácsony (2020)
(mese)
“Olyan történt velem, hogy erről nem hallgathatok. Ugyan, mi a csuda történhet egy kis kölyökkel, aki csak egy bojtár? - kérdezhetné valaki. Azért, mert én a juhász cselédje vagyok, azért, mert én csak egy kis “szaladj ide, szaladj oda” szolgája vagyok a juhásznak és a birkanyájnak, azért még velem is történhetnek ám csudadolgok! …” Folytatás >>
Garay András: Szamárnyelv (2020)
“Mondják, hogy a szamarak régen nem tudtak beszélni. Talán a szájpadlásuk vagy az előre álló fogaik nem tették alkalmassá őket- kit tudja? A tehenek múúztak a kakasok kukorékoltak, a lovak nyerítettek, a bárányok bégettek, kutyák ugattak, sőt még a varjak is károgtak. Ők csak nyöszörögni és hörögni tudtak, ami - valljuk be őszintén - nem egy kellemes hangzás. Így inkább csak hallgattak és szomorúan lóbálták bolyhos farkukat….” Folytatás >>.
Horváthné Bajai Éva: Karácsonyi ima pandémia idején (2020)
Segíts, hogy ne féljünk,
Inkább Hozzád térjünk!
De ne úgy, mint ki köt üzletet;
“Ha megmentesz, ezt, meg azt teszek.”
Zsombok György: Pásztorjáték 2002
Veér István T. (egy barátommá lett tanárom igaz története alapján)
Farkas István: Kerekek
65 “egyperces” írás
Ami létezik, forog. Létezik a csillagvilág és létezik a Föld is. Létezik a föld, a levegő, a víz és a tűz is. Létezik az ember, az állat és a növény. Így van ez a vérrel, sejttel, a molekulákkal és az atomokkal, de a szubatomi világgal is. Létezik a gondolat, a szerelem és a gyűlölet, az álom és az emlék is. Megszületik, szaporodik, elhal. Szétválik, keletkezik, egyesül: átalakul. A kerék forog. Ha nem forog, nem is létezik, kiesik a rendből. Akadállyá válik, ha nem kapcsolódik azonnal egy másik rendbe.[…]
A kereket hagyni kell forogni. Ha akadozik segíteni kell, hogy visszanyerje az egyensúlyát, sima futását. A természet ezt maga oldja meg. Az emberi élet-kerék segítőit orvosnak, törzsfőnöknek, sámánnak, főpapnak, karmesternek, rendezőnek, előimádkozónak, kocsihajtónak, úrnak is nevezik. Olyanokat választanak ki erre a helyre, akik érzik a ritmust és az abban beálló legkisebb változásra segítőleg be tudnak avatkozni. [… >>]
Farkas István: Úgy készül, mint a Luca széke…
Szerencsés vagyok. Tegnap ismét részt vehettem a Villő énekegyüttes adventi koncertjén a Szent István körút egyik emeleti lakásában. Lenn dübörgött az ezüstvasárnapi forgalom, itt fenn pedig a legújabb gyűjtésekből válogatva az együttes négy tagja és egy népzenész elénk varázsolt egy másik világot. A várakozás, a türelmes szálláskeresés és a megszületés emlékeztető misztériumjátékát. Egy ismerősöm megkérdezte utána, hogy vajon mit mond ez a szöveg és stílus a mai fiataloknak? Azt válaszoltam, hogy valószínűleg semmit, de a dalok és szöveg mögötti csend bizonyára megérinti azt, aki eljön ide, meghallja és befogadja, vagyis előzőleg felkészült. Mire is? [folytatás…]
Farkas István: Kórházi energiák
Nyáron voltak kisebb rosszullétei. Egyszer el is ájult pár másodpercre. ősszel elment a körzeti orvosához, hogy megbeszéljék a dolgokat. Kardiológiára adott beutalót. Két nap múlva időpontot ment kérni, de azt mondták: ha már itt van, megnézik az EKG-ját. Akkor a nővér felvitte a diagramot a kardiológiára ahonnan már nem engedték el. Infarktus! Tegnapelőtt, amikor a válla fájt - mondta az orvosnő és már hívta is a mentőket. Beindult a protokoll és a kórházban kötött ki. Alkalma volt saját bőrén megtapasztalni a kórházvilág energiáit. [folytatás…]
Farkas István: A csordultig telt csupor
Az edény tele volt, hiszen már sok évtizede működött, szolgált. Ott volt benne minden, ami ez alatt történt vele. Ott voltak a formák, igen, elsősorban a gömbölyűek, de az élesek és szögletesek és a csúcsosak és lankásak, a meredekek és egészen laposak is.
Ott voltak a színek a napkeltékkel és delelő vakulásokkal, a derengések szürkületével együtt, a hangok a zajokkal és zörejekkel, a csipogások és bőgések, a brekegések és a kelepelések, a csevegések. És ott voltak az illatok és szagok, és ott voltak a tapintások, a billenések, a dörzsölések és sebesülések, a csípések.
Ott voltak a sérülések, sértődések, megbánások és megbántások, a hiúságok, az irigységek és igen, ott voltak a nagyzolások és a kis tettek. Ott, az ígéretek és a feledések, az adott szavak és a hűtlenségek. Ott, a gerjedések és lankadások, az erőfeszítések és csendes ücsörgések. És igen, ott voltak benne csordultig a szavak, a
szavak és a szavak. A kimondottak és kimondatlanok, az ismertek és ismeretlenek, a hűek és hűtlenek.
És az elvek és eszmék is. Egy élet termése volt az edényben. Csordultig volt. [folytatás…]